A gyermekkori traumák felnőttkorban hatnak
A gyermekkorban tapasztalt traumák a rosszabb egészségi állapothoz kapcsolódnak, amikor felnőttkorban érünk el. Ez az egyik következtetése annak a közelmúltbeli vizsgálatnak, amely több évtizeden keresztül több mint 7500 britnek született 1958-ban, és aki megfigyelte, hogy a kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatok nagyobb fiziológiai kopáshoz vezetnek ha azok, akik szenvedtek, felnőttek.
A kutatás a „A Nemzeti Tudományos Akadémia eljárásai (PNAS)- garantálja ha a gyerekek stresszes pszichoszociális környezetben élnek (különösen a család problémái miatt) ezt később az életének következő évtizedeiben és valamilyen módon reprodukálják felnőttkori rosszabb egészségügyi adatokhoz kapcsolódik.
Gyermekkori traumák és felnőttkori eredménye
A vizsgálat „kedvezőtlen tapasztalatoknak” tekintette a szokásos körülményeket, amelyek általában stresszt okoznak a kicsiknek: a szülők szétválasztása válás vagy halál miatt, a családtag alkoholizmusa, az igazságszolgáltatással kapcsolatos problémák vagy a pszichiátriai betegségekkel küzdő közeli személyek.
Hasonlóképpen, a felnőttkorban tanulmányozott emberek egészségi állapotának mérésére egy sor, az emberek egészségének kulcsfontosságúnak tartott biomarkert vett figyelembe: a váltakozó nyomás, trigliceridek vagy kortizol.
Hogyan magyarázható ez a kapcsolat? A kutatás szerzői szerint a gyermekkori traumák és az azt követő egészségügyi problémák közötti kapcsolat különböző szempontokból magyarázható. Például azt mondják, hogy a gyerekek akik ilyen traumát szenvedtek, általában alacsonyabb társadalmi-gazdasági és oktatási szinttel rendelkeznek.
De nemcsak azt, hogy a leírtak szerint a negatív helyzeteket tapasztalt gyermekek isnagyobb valószínűséggel veszik fel az egészségre kockázatos magatartást, ha idősebbek: dohányzás, alkoholfogyasztás vagy egészségtelen táplálkozás (ennek következtében a testsúly és a testtömeg növekedése).
Az eredmények kitűnnek az egészséges környezetben fejlődő gyermekek fontossága és az elkerülhető stressz-tünetektől való távolmaradás. Hasonlóképpen, a kutatás szerzői azt is biztosítják, hogy a gyermekkori elismerés, mint az egészségügyi szempontból fontos időszak az új közegészségügyi politikák kialakításához döntő jelentőségű a népesség szintjén.
Ezért nyitják meg az ajtót, hogy folytassák a vizsgálatot, hogy megfigyeljék, hogyan a szülők társadalmi, gazdasági és pszichoszociális tőkéjüket továbbítják gyermekeiknek amelyek védik a gyermekek egészségét, de megváltoztathatják azt is, ha a fejlődés feltételei nem optimálisak.
Angela R. Bonachera
